Bemutatkozás  

Karajos András vagyok, 29 éves, újságíró. Végzettségemet az Egyesült Királyságban, a Brighton University Media Studies szakán szereztem. A szak főbb moduljai között szerepel a multimédia (TV, rádió, online) újságírás, a politikai újságírás, a digitális marketing, a médiaprojekt-menedzsment, a közösségimédia-aktivizmus és a filmművészeti tanulmányok. Eredeti végzettségem ellenére jelenleg többnyire nyelvoktatással, tananyagfejlesztéssel és fordítással foglalkozom.

Még egyetemista voltam, amikor az angol nyelvoktatás közelébe kerültem nyelvoktatóként. Habár kommunikációs végzettséggel nem meglepő talán, hogy szenvedélyem a nyelv használata, végül az is kiderült számomra, hogy a nyelvtudás átadását sem szeretném teljesen abbahagyni.

Az angol nyelvet egyedül kezdtem el tanulni tizenegy évesen. Néhány leselejtezett könyvet vásároltam meg a helyi élelmiszerüzletben, amelyekből először az angol nyelvtan alapjait kezdtem el elsajátítani. 

Habár még fiatal vagyok, de amikor én tizenegy éves voltam, még nem igazán volt elterjedt az internethasználat vidéken, ahol éltem, így nem voltak díszes tananyagok, mint manapság, úgyhogy nekem egy kicsit keményebb módon kellett elindulnom a nyelvtanulás útján.

Még csak tizenhat éves voltam, amikor sikeres előrehozott érettségit és középfokú nyelvvizsgát tettem. 

Ma már naponta használom az angol nyelvet nemcsak munkám során, hanem a szórakozás terén is, hiszen személyes hobbim a film- és sorozatnézés. 

Szokták mondani, hogy nagy kincs a munkaerőpiacon a nyelvtudás, de az igazi kincs az, hogy olyan sorozatokat is végig tudok bindzselni*, amelyeknek se magyar szinkronja, se magyar felirata nincs.

(A 'binge watching' angol kifejezés jelentése, hogy egy sorozat epizódjait egyszerre nézi meg valaki, s nem csak hetente egy-egy epizódot.)

Mivel az egyetemi évek alatt a brit angol akcentussal találkoztam a leginkább, így néha beszédemben a brit akcentust is használom, de a rengeteg amerikai sorozatnézés miatt és személyes döntésből is jócskán keveredik az amerikai kiejtési móddal, vagyis azt mondanám, hogy a kiejtésem nem fajtiszta, hanem keverék. Néha önkéntelenül is brit kiejtéssel ejtek ki egy-egy szót egy kötetlen beszélgetésben, de törekszem az amerikai kiejtési formákat előnyben részesíteni.