A nyelvvizsga olyan szabványosított értékelési rendszer, amely a nyelvtanulók nyelvtudásának szintjét hivatott felmérni. Pontosabban fogalmazva, az a célja, hogy meghatározza a vizsgázó olvasáskészségének és hallás utáni megértés készségének szintjét, valamint azt, hogy milyen szinten képes a vizsgázó szóbeli és írásbeli szövegeket megszerkeszteni. 

E cikk célja annak megítélése, hogy a mai nyelvvizsgák kellően hatékonyak és korszerűek-e ahhoz, hogy a 21. század újszerű kihívásainak megfelelően felmérjék a vizsgázók nyelvi készségeit. A cikk második célja, hogy rávilágítson a szükséges módosításokra, amelyek révén a nyelvvizsgák jobban megfelelhetnének a mai nyelvhasználat során felmerülő akadályoknak.

Az egyik olyan terület, ahol a mai nyelvvizsgák nem eléggé hatékonyak, az a szótárak használata a vizsgák során.

Annak ellenére, hogy az emberiség komoly technológiai fejlődést ért el az online szótárak létrehozásában, amelyek segítségével megkereshetjük a szövegben található ismeretlen kulcsszavak jelentését, a nyelvvizsgák a vizsgázóktól még mindig azt várják el, hogy kerüljék ezek használatát. Ez mind a négy területre vonatkozik, beleértve az olvasás-, a beszéd- és íráskészséget, valamint a hallás utáni megértést.

Egy bizonyos szókészlet elsajátítása még mindig szükséges, mivel a feladatokat meghatározott időn belül kell elvégezni, ezért a vizsgázóknak nem lenne elegendő idejük minden egyes szó ellenőrzésére.

A való világban azonban az emberek bármikor használhatnak egy online szótárt, amikor csak szükségét érzik, akár egy e-mail megírásához, egy élőben előadott prezentációra való felkészüléshez, egy újságcikk elolvasásához vagy az írott nyelv egyéb formáihoz.

Ezért nem látom okát annak, hogy miért kellene megtiltani a szótárak használatát annak felmérése során, hogy egy vizsgázó milyen szinten tud használni egy bizonyos idegen nyelvet. Továbbá, az íráskészséget mérő feladatok megoldásához szinonimaszótár használatát is engedélyezni kellene.

Ráadásul még akkor is, amikor podcastot hallgatunk, vagy videókat, filmeket és sorozatokat nézünk, lehetőségünk van visszatekerni a felvételt, hogy a jobb megértés érdekében újra meghallgassuk, és utánanézzünk a számunkra ismeretlen szavaknak.

Még feliratot is használhatunk, ha azok rendelkezésre állnak. Sőt, még ha egy videón nincs is felirat, számos olyan online eszköz létezik, amely automatikusan képes feliratokat készíteni, így ha a fülünk nem is működik, a szemünk akkor is elkaphatja a számunkra ismeretlen szavakat, és ellenőrizhetjük őket egy szótárban.

Másrészt vannak bizonyos helyzetek, amikor még mindig nevetségesnek tűnne a szótár használata. Például amikor szemtől szemben beszélgetünk valakivel, és azonnal válaszolnunk kell, vagy amikor élő műsort hallgatunk, amelyet nem lehet visszatekerni.

Összességében elmondható, hogy bár a szótárhasználatnak vannak bizonyos korlátai az idegen nyelv mindennapi használatában, mégis számos olyan alkalom van, amikor az emberek szótárhoz fordulhatnak. Ezért a szótárak tiltása egyszerűen megakadályozza, hogy a nyelvvizsgák pontosan tükrözzék a valós nyelvhasználatot.

A vizsgadolgozatok személyre szabottságának hiánya egy további szempont, amiért a nyelvvizsgák nem képesek hatékonyan felmérni a készségek valódi szintjét.

A nyelvvizsgák rengeteg témát ölelnek fel, ami bár észszerűnek tűnik, inkább a vizsgázó egyes témákhoz fűződő érdeklődését vagy éppen annak hiányát mutatja meg, ahelyett, hogy az egyén egyedi kíváncsiságára összpontosítana.

Én például nem vagyok híve a környezeti problémákról való csevegésnek. Bár elismerem és tisztában vagyok a környezeti problémák komolyságával, hiányzik belőlem a kíváncsiság és a szakértelem oly szintje, amely segíthetne abban, hogy bemutassam nyelvtudásomat.

Annak ellenére, hogy nyelvoktató vagyok, ez az a téma, ahol rendkívül kényelmetlenül érzem magam, mert a témában való jártasságom hiánya miatt bizonytalannak és sebezhetőnek érzem magam adott helyzetben.

Ugyanakkor napokig tudnék szünet nélkül olvasni, hallgatni, írni és beszélgetni az idegen nyelvek tanulásáról, a médiával kapcsolatos témákról, filmekről és tévéműsorokról, társadalomtudományról és politikáról, így többek között ezek a témák hasznosabbak lennének számomra a kommunikációs készségeim bemutatásához.  

A nyelvvizsgák szerint azonban egy embernek ismernie kell az élet minden területét, miközben a valóság az, hogy az emberek a személyiségük alapján hajlamosak olyan területeket választani, amelyekhez természetes módon vonzódnak, legyen szó a karrierút kiválasztásáról, a kollégákról és a barátokról, akikkel különböző tevékenységekben vesznek részt.

Sokkal előnyösebb lenne, ha a nyelvvizsgázók különböző témák széles köréből választhatnának, és a vizsgadolgozatuk kizárólag a kiválasztott területeket felölelő feladatokból állna össze.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy vannak olyan témák, amelyeket valószínűleg mindannyian ismerünk és ismernünk is kell. Ilyen például a személyes véleményekre és tapasztalatokra vonatkozó kérdések, mint például a szabadidős tevékenységek, étkezési szokások, álmok, zene vagy öltözködés.

Személyes tapasztalatom szerint a legtöbb nyelvvizsga elegendő időt biztosít a vizsgázóknak az olvasási feladatok elvégzésére, ugyanakkor az írásbeli feladatokra kijelölt időkorlát sokkal rövidebb a szükségesnél.

Érvelésem bemutatásához szeretnék egy helytálló összehasonlítást tenni. Az egyik legrangosabb nyelvvizsgán, az IELTS-en (International English Language Testing System) 60 perces időtartam alatt két, összesen 400 szóból álló írásbeli feladatot kell a vizsgázóknak összeállítaniuk. Két olyan irományt, amelyek közül az egyik egy 250 szavas érvelő esszé.

Amikor azonban egyetemi hallgató voltam, és újságírói tantárgyakat tartalmazó médiaszakon folytattam tanulmányokat, 500 szavas cikkeket egyhetes határidőn belül kellett leadnom. Több mint elegendő időm volt arra, hogy könyvtári könyvek, az internet, szótárak és szinonimaszótárak segítségével felvázoljam az elképzeléseimet, megszerkesszem a mondataimat, átdolgozzam azokat és összefüggő szövegként összeállítsam a végső változatot.

Ezért a költői kérdésem a következő: "Hogyan várhatják el a vizsgaszervezők, hogy a vizsgázók egy  jól szerkesztett, minőségi érvekkel és ellenérvekkel gazdagított, 250 szavas szöveget alkossanak, ha mindösszesen 40 percet biztosítanak erre, anélkül, hogy szótárak és szinonimaszótárak állnának a vizsgázó rendelkezésre?".

A vizsgázóknak annyira sietniük kell a feladatok teljesítésével, hogy képtelenek a téma minden vonatkozását figyelembe venni és elemezni, nemhogy egy első vázlatot készíteni róla.  Eközben a való élet sokkal jobb körülményeket biztosít, hogy egy-egy szöveget formába öntsön annak szerzője.

Összességében paradoxonnak mondható, hogy az IELTS egy olyan nyelvvizsga, amelyet a legtöbb egyetem elfogad a felvételinél, miközben a vizsga sokkal nagyobb kihívást jelent, mint egy egyetemi vizsgafeladat.

Bár korábban már röviden említettem néhány érvet a szótárak kíséretében történő videónézéssel kapcsolatban, ezek nem kifejezetten a hallás utáni megértés feladatok elvégzésére vonatkoztak.

A nyelvvizsgák során a hallásértési feladatok egyik fő hátránya, hogy teljesítésük úgynevezett multitaskingot (egyszerre több feladat elvégzése) igényel, mivel a vizsgázóknak egyszerre kell olvasniuk az aktuális feladat leírását, például egy igaz/hamis feladathoz tartozó állításokat, és hallgatniuk a felvételt. 

Továbbá a feladatok megkövetelik, hogy a vizsgázók egy vagy két lejátszás után adatokat nyerjenek ki és azokat lejegyzeteljék a hallottak alapján. (Például telefonszámokat, neveket, dátumokat és időpontokat, útbaigazításokat és e-mail címeket.) A legtöbb ember azonban ezt még az anyanyelvén sem tudja ily módon teljesíteni. 

A való életben, amikor egy telefonszámot diktálunk, általában legalább kétszer megismételjük, kisebb részekre bontva, majd a másik személy felolvassa, amit papírra vetettünk.

Lehetőségünk van arra, hogy megismételjük, amit a másik mondott, vagy megkérjük, hogy mondja el újra. A hallás utáni megértés feladatok nem biztosítják számunkra ezt a lehetőséget. Vagy hallottad és leírtad első vagy második alkalommal, vagy kudarcra vagy ítélve. Nincsenek kérdések, nincsenek ismétlések.

A nyelvvizsgák során a beszédfeladatok többnyire relevánsak, különösen akkor, ha a témák a vizsgázó személyiségéhez igazodnak, ahogyan azt korábban már kifejtettem. Vannak azonban még olyan helyzetek, amikor a szituációkat erőltetettnek érezzük.

Például megfelelő mennyiségű háttérinformáció nélkül a vizsgázók természetellenesnek találhatják a szerepjátékokat, ami megakadályozhatja őket abban, hogy kifejezzék magukat. A való életben, amikor beszélgetünk valakivel, általában minden részletet ismerünk, azonban egy eljátszott beszélgetés során a vizsgázóknak a képzeletük segítségével kell kitölteniük a hiányosságokat.

Összefoglalva, a nyelvvizsgákat úgy kellene átalakítani, hogy a jelenleginél jobban tükrözzék a modern, valós nyelvhasználatot. 

Ennek érdekében a nyelvvizsgáknak lehetővé kell tenniük, hogy a vizsgázók a vizsgán használhassák az egyébként nyelvvizsgakereteken kívül is alkalmazható modern technológiai eszközöket.

Továbbá a nyelvvizsgákat jobban az egyének személyes érdeklődési köreihez kellene igazítani.